Azt magyarázzátok el nekem, hogy van az, hogy valakiről minden kikerülő információt meghamisítanak

Ha ezt nem tudjátok elmagyarázni, akkor azt mondjátok meg, hogy miként akadhat olyan nagykorú, cselekvőképes ember, aki mindezt elhiszi.

Régi toposz a magyar belpolitikában, hogy Izrael beavatkozik a demokráciánkba.
Az „Izrael beavatkozik a magyar demokráciába” régi toposz a hazai belpolitikában, mely nyilván egy apró közép-európai ország történelmi frusztrációira mutat rá.
Érdekes megfigyelni, hogyan használták ezt a toposzt az elmúlt tíz év magyar belpolitikájában a szélsőjobboldal és a baloldal részéről.
„Lapultak, amikor Simon Peresz elmondta országhódító beszédét, lapultak, amikor izraeli kémrepülő szállt a légterünkbe, lapultak, amikor izraeli befektetők zűrös ügyei kerültek napvilágra? Mi folyik itt, uraim?” – tette fel a bátor és lényegre törő kérdést Vona Gábor akkori jobbikos pártelnök 2012. december 3-án a parlamentben.
Gyöngyösi Márton hírhedt listázós beszédét se felejtsük, ami eredeti, vállalt szándéka szerint is
A Jobbik cukifordulatát követően ezek a hangok alábbhagytak, az űrbe pedig benyomult a baloldali média.
Szinte napra pontosan három éve, 2018 júliusában Bayer Lili – néha független újságíró, néha pedig Fekete-Győr András és Gulyás Márton oldalán szereplő, nyíltan „fiatal ellenzéki" aktivista – közölte a Politicón, hogy izraeli kémcég, a Black Cube figyelt meg magyar baloldali NGO-kat.
Érdemes újra végigolvasni a cikket: az egész sztorinak egyetlen alapja az a mondat, hogy „az emberek, akik találkoztak az NGO-k tisztviselőivel és felvették őket, európai és arab álneveket használtak, de legalább ketten felismerhető izraeli akcentussal beszéltek – állítják a szervezetek tagjai, akik beszéltek velük”.
A fenti sztori nem áll nagyon messze attól a konteótól, hogy „izraeliek voltak a 2006-os rendőrattak résztvevői” (a sztorit már akkor is az Index.hu terjesztette el), de van tovább.
Most a Direkt36 közölte a Forbidden Stories projekt cikkét, miszerint egy izraeli magáncég szoftverével lehallgattak ellenzéki újságírókat, például Panyi Szabolcsot (aki Twitteren arról írt, hogy Jakab Péter egy kedves, roma gyerekeket oktató zsidó töritanár; érdemes ezt összevetni Jakab 2011-es interjújával a Kalyi Jagban töltött éveiről).
A cikk maga hangsúlyozza, hogy a nemzetközi tényfeltáró csapat birtokába jutott adatokból az nem derül ki egyértelműen, hogy pontosan ki vetette be a kémszoftvert. Azt viszont, hogy egyes telefonokat egyáltalán valakik feltörtek, a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány által is finanszírozott szervezet, a Citizen Lab erősítette meg, és az egész sztorit durrantó Forbidden Stories is részben ugyaninnen kapja a pénzét.
A nemzetközi szalagcímeket átnézve alig akad olyan újság,
talán egyedül a Times of Israel kivétel, őket ez érthetően izgatja.
De nem így a 444.hu, mely egyenesen Benjamin Netanjahu nyitóképével közli a cikket, és így tesz a Magyar Narancs is, nyilván ráéreztek a jobbikos szavazók megszólításának szükségességére. Az üzenetet értjük, régi toposz ez, 2010 óta nyomja a szélsőjobb, és utóbbi időben a baloldal: a gonosz zsidók tönkreteszik a magyar demokráciát.
Igazán izzadhat az ellenzék, ha azt gondolja, hogy ilyen üzenetekre van szükség a 2022-es győzelemhez. Bíró László borsodi elhasalásával már egyszer kiderült, hogy a magyar emberek nem fognak a jobboldali ellen szavazni csak azért, mert a baloldal felvállal egy kis zsidózást. Ez az egész taktika a baloldal magyar emberekről alkotott lenéző, ellenséges képéből fakad: azt hiszik, tényleg ez kell a magyaroknak, mert a magyarok tényleg nácik. De ha a szerencsi választáson már bukott a modell, akkor miért gondolják odaát, hogy ezúttal menni fog?
Nyitókép: MTI/EPA/Patrick Seeger